PCOS és meddőség

2018. szeptember 24. - GFL

Szeptember a PCOS (policisztás ovárium szindróma) elleni küzdelem hónapja. Ebben az időszakban világszerte a PCO szindrómával küzdőkre irányul a figyelem, ezzel is tovább erősítve a tünetegyüttes ismertségének terjesztését.

Az ausztrál Monash Egyetem által 2018-ban, a PCOS felismeréséről és kezeléséről közzétett nemzetközi irányelv szerint, a PCOS az egyik leggyakoribb betegség a termékeny korú nők körében, legalább 8-13, de más jelentések szerint akár 20%-ukat is érinti. Sajnálatosan több, mint a felük nem is tud róla, mivel a betegség nehezen diagnosztizálható. Sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már komolyabb belgyógyászati vagy leginkább teherbeesési akadályokkal szembesülnek. Az orvosi diagnosztika sem egységes, ezért kiemelt szükség van a betegség ismertségének terjesztésére, hogy minél több nő a megfelelő időben az ideális kezelést kapja, és nagyobb esélyekkel induljon a gyerekvállalás útján.

pcos_elleni_kuzdelem_szeptember.png

Nagy ereje van az edukációnak és az összefogásnak, ezért kiváló a kezdeményezés, amely révén minden év szeptembere a PCOS-ről szól, azokban a berkekben, ahol érzékenyek a nőgyógyászati betegségek megismerésére és a kapcsolódó tudás, tapasztalatok terjesztésére. Egy remek színt is választottak hozzá, a PCOS nagykövetek és támogatók világszerte ún. récezöld szalagot helyeznek magukra ilyenkor, vagy ezt az egyébként önmagában is magával ragadó színt becsempészik online megjelenésükbe.

Miért is szükséges az edukáció és a minél nagyobb ismertség elérése a PCOS esetében?

Ki ne hallott volna olyan történeteket, amikor egy menstruációs problémákkal orvoshoz látogató, pattanásokkal és erős szőrzettel rendelkező fiatal lány, a PCOS irányában történő vizsgálódás helyett egyszerűen azt a kezelési tervet kapja, hogy szedjen fogamzásgátlót. Ez elsősorban csak gyorssegélyt jelent, a háttérproblémát nem kezeli, pusztán a tüneteken enyhít, azonban még inkább leronthatja a későbbi teherbeesés lehetőségét. A PCOS alaptüneteivel sokan megtanulnak együtt élni, viszont amire odajutnak, hogy gyereket szeretnének, addigra az akár hosszan szedett fogamzásgátló egy még nehezebb helyzetet teremt a szervezetben termékenységi szempontból, nem beszélve az egyéb rizikófaktorok emelkedéséről, mint pl. a trombózis veszély vagy a szív- és érrendszeri problémák.

A szakértők megegyeznek abban, hogy a PCOS diagnosztikája nagyon nehéz, mivel egy komplex tünet együttesről van szó, ezért a nemzetközi egységes protokoll kialakítására törekszenek a felismerésben.

Ráadásul a megnevezés már eleve megtévesztő, mind páciens, mind orvosi szempontból, mivel policisztás petefészkekre utal, azonban az aktuális nézetek szerint ez nem feltétlen velejárója a betegségnek. Ugyanígy az az álláspont is megdőlt már, hogy a PCOS mindig inzulin eredetű és feltétlenül együtt jár inzulin rezisztenciával. Sok esetben társul a betegséghez az elhízás és/vagy az inzulin rezisztencia, de vékony testalkatú nőknél, férfihormon termelési zavar kapcsán ugyanúgy előfordul.

Tehát a PCOS egy nagyon összetett, több szervet érintő, alapvetően hormonális eredetű betegség. Az orvosok és kutatók nem tudják egyelőre pontosan, hogy mitől alakul ki, de az már biztos, hogy genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszanak a megjelenésében, emellett alapvetően a mellékvese vagy petefészkek férfihormon termelése borul fel, vagy inzulin rezisztenciából, de akár a hipotalamusz-agyalapi mirigy-petefészek tengely zavart működéséből is eredhet.

PCOS diagnosztika és tünetek

Az ausztrál Monash egyetem által készített riportban a 2003-as Rotterdam egyezményt tekintik irányadónak világszerte a diagnosztikában, amely során az alábbi három kritériumból legalább kettőnek kell meglennie, hogy PCOS-re gondoljunk:

  1. a petefészkek működésének felborulása, ami a peteérés és az ovuláció időleges vagy végleges elmaradásával jár,
  2. az androgén, vagyis férfihormonok magas szintje és túlsúlya,
  3. ultrahanggal megállapított sokcisztás petefészek.

Tehát a policisztás petefészek nem minden esetben szerepel a tünetek között és nem is feltétlenül jelent PCOS-t. Az ovuláció hiánya sem egyértelmű, mivel nem minden érintett rendelkezik menstruációs ciklus vagy peteérés problémákkal.

Ezért a fenti kritériumok mellett nagyon fontos szerepe van az egyéb jellegzetes tüneteknek, amelyekből következtetni lehet a betegség fennállására. Ilyen például a hirsutizmus, ami erőteljes férfias szőrzetet jelent, leginkább a nőknél nem megszokott helyeken (pl. arc, mellkas, has, hát). Hasonlóan fontos tünet az aknés, pattanásos bőr, az erős hajhullás, az elhízás, de gondolni kell a PCOS jelenlétére inzulin rezisztencia, rendszertelen menstruáció, ovulációs és vérzésproblémák, depresszió, szorongás vagy alvászavar esetén is.

Szerencsés, ha már tinédzser korban észreveszik a betegséget, mivel a kapott kezelés hatással lehet a későbbi teherbeesési lehetőségekre. 

Szeptemberben gondoljunk tehát kiemelten a PCO szindrómával küzdőkre! Terjesszük az információt a lehető legtöbb nő között a betegség azonosításaként szolgáló tünetek felismerési lehetőségeiről, illetve a meddőségi problémákkal való kapcsolatáról!

A hamarosan következő posztban a PCOS hagyományos és alternatív kezelési megoldásairól lesz szó. Ha szeretnél róla értesülni, valamint kapcsolódó érdekességeket megtudni, kérlek, like-old  Facebook oldalamat: https://www.facebook.com/babyforyou.hu/!

BabyForYou Zárt közösséghez a lenti képre, vagy a következő linkre kattintva csatlakozhatsz:  https://www.facebook.com/groups/499627997152963/

csatalakozz_a_csoporthoz.png

Köszönöm, hogy elolvastad!

GF Lilla

A cikkhez felhasznált források: 1. Monash Egyetem PCOS nemzetközi irányelvek jelentése (https://www.monash.edu/__data/assets/pdf_file/0004/1412644/PCOS-Evidence-Based-Guideline.pdf) ; 2. Dr. Carrie Jones publikációk és prezentációk (http://www.drcarriejones.com/)   

 

 

Hogyan éljük túl az iskolakezdést gyerek nélkül?

Szeptember első napjaiban a párok jelentős része egy nagyon fontos pillanatra készül: iskolába viszik gyerekeiket. Talán épp első osztályba, ami még nagyobb izgalmat jelenthet. Ma a közösségi média teret ad annak, hogy mindannyian lássuk ezeket a pillanatokat, azok is, akik részesei és azok is, akik nem lehetnek részesei ezeknek az élményeknek. Hogyan élhetjük túl ezeket a napokat, ha egyelőre még nincs, és talán nem is lehet gyerekünk?

Már meg is feledkeztem arról, hogy az iskolák többségében ezen a héten indul az új tanév. Hétfő reggel a szokásos hírolvasás és közösségi oldalak böngészése közben eszméltem rá, hogy sokaknak ma kezdődik a suli, mivel az ismerőseim nagy része iskolába induló gyerekeikről posztolt büszkén fotókat. 

mother_children_to_school.pngElőször nem is ragadtam le ennél a témánál, de aztán egyszer csak bevillant egy szorongató érzés, azt hiszem elkezdett zavarni kicsit és próbáltam átpörgetni a fotókat.

Még mindig nem tulajdonítottam különösebb figyelmet ennek és közben beindult a nap, intéztem a dolgaimat, el is engedtem a dolgot.

De ő nem engedte, hogy elengedjem…

Várt ugyan egy kicsit, azonban délután ismét előrukkolt.

Délután a kutyáimmal mentem épp tréningre, viszont az oktatónk nem ért oda, ezért gyanútlanul tettünk egy kört a környéken, hogy legalább séta legyen. Ekkor tömegével (legalábbis az én érzékszerveimnek úgy tűnt) jöttek anyukák, apukák a gyerekeikkel és mindenki csillogó szemekkel mesélte az élményeket. Persze utólag jutott eszembe, hogy több iskola is van a környéken.

Már egy jó ideje látom, hogy amivel szembe kell néznünk, azt elénk dobja az élet, nem egyszer, nem kétszer, hanem többször is, egészen addig, amíg meg- vagy fel nem oldod magadban. Csak figyelnünk kell a jeleket.

Pedig már azt hittem, nincs dolgom ezzel a helyzettel, nem tud már frusztrálni az iskolakezdés átélése gyerek nélkül. Való igaz, hogy már sokkal kevésbé zavar. Volt olyan időszak, amikor több nap kellett a feldolgozásához és nem is igazán tudatosult bennem maga a probléma.

Gyorsan leperegtek előttem az elmúlt években megtalált megküzdési stratégiáim, bármennyire is bosszant ez a szókapcsolat. És igen, rátaláltam gyorsan a megfelelőre. Elkezdtem befelé figyelni és törekedni arra, hogy pontosan azonosítani tudjam az érzést, ami ezekben a pillanatokban igazán bántott. Hiszen teljesen természetes, hogy valamilyen érzések előbújnak akkor, ha gyerekeket látunk, miközben nekünk nincs vagy akár nem is lehet. Más és más érzések kapcsolódhatnak ehhez, ez nyilván a személyiségünktől, az előtörténetünktől, a téma feldolgozottsági szintjétől és még sok egyébtől függ.

Előtört belőlem a „nekik miért van és nekem miért nincs?” lesújtó gondolata.

Észrevettem, hogy az emberek, köztük én is, nagyon nehezen tudják megfogni, meghatározni a pontos érzéseiket, ezért erőltettem magam, hogy a gondolatokat konkrét érzésekké fordítsam le.

Neves pszichiáterek és érzelemkutatók szerint hat emberi alapérzelem létezik: Öröm, Bánat, Düh, Meglepődés, Félelem, Undor.

Szóval egyértelművé vált, hogy az én érzésem a Düh kategóriába tartozik. De mégis, kire vagy mire vagyok dühös egyáltalán? Ilyenkor mindig rájövök, hogy nincs konkrét célpontja ennek az érzésnek, szerencsére ez csak egy állapot, amit a megfelelő módszerrel könnyen le tudok győzni. Többször megtettem már. Olvastam, kutattam ebben a témában és megtaláltam, hogy a düh a veszteségek feldolgozása által ösztönösen kiváltott és teljesen természetes önvédelmi módszer. 39c7a13a9dc0adfe160faa992ebe7a2a.pngEzért már nem ostorozom magam azzal, hogy van ilyen érzésem, hanem elfogadom és megértem. Sokan egy sokáig tartó „dühös” állapotból úgy lábalnak ki, hogy beletörődnek. De én rájöttem, hogy nem a beletörődéssel szeretném leküzdeni ezt az érzést, mert akkor úgy érzem, csak bezárom valahová a szívem egy mélyebb burkába, ahonnan bármikor előbukkanhat, ha nem figyelek rá. Ezért én inkább a másik megoldást választom: beletörődés helyett az érzés elfogadását, a megbocsátást és a hála előre engedését.

Így visszalépve az eredeti történetbe, a „nekem miért nincs” gondolat helyett inkább arra kezdtem el koncentrálni, hogy „MIM VAN”.

Büszkén lépkedtem tovább a két gyönyörű kutyámmal, akik miatt több kisgyerek és a szüleik megállítottak, hogy megcsodálhassák őket. Eszembe jutott, hogy a férjem vár otthon és az utolsó mondata az volt, mielőtt eljöttünk, hogy „siessünk, mert nagyon várja, hogy hazaérjünk”. Hogy még az este beszélni fogok a szüleimmel, akik mindent megtesznek értem és szívből szeretnek, apukám is, akit a sors keze szerencsére életben hagyott pár hete egy infarktus után. A testvérem, akire mindig számíthatok, és ugyan én vagyok a nővére, de a nehezebb pillanatokban igazi nővérként támogat. A barátaim, akikből ugyan kevés van, de ők nagyon fontosak számomra. Az állapot, amiben vagyok, hogy 40 évesen most egy igazi újrakezdést, megújulást alakítgatok, valós stressz nélkül élve a mindennapjaimat, koncentrálva magamra és a környezetemre, a fejlődésemre. És még sorolhatnám, ha igazán belevágok, akkor egy egész füzet kevés lenne.

Persze a hála érzés megerősítése és gyakorlása nem helyettesíti a gyereket, de megoldást jelent a negatív érzésekből való kilábalásra.

…Ahogy sétáltunk tovább, a jégkorong csarnok előtt szülők és gyerekek csoportosultak. Nevetgéltek, viccelődtek, láthatóan boldogok voltak. Hirtelen elképzeltem, de jó is lenne a helyükben lenni, én is mennyi mindent mondanék a gyerekemnek, vagy csak hallgatnám a nevetését….

Már nem volt rossz érzés, az Öröm előrébb lépett és elfoglalta méltó helyét.

Köszönöm, hogy elolvastátok♥!

GF Lilla

›››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››

Ha tetszett a poszt, kérlek, like-old Facebook oldalamat, ahol hasonló írásaimat olvashatod: https://www.facebook.com/babyforyou.hu/

Amennyiben Téged is érint a meddőség témaköre, ne felejts el a Baby For You Zárt közösséghez is csatlakozni, ahol csak Sorstársakkal beszélgethetsz, bizalmas környezetben: https://www.facebook.com/groups/499627997152963/